Lombik, inszemináció, meddőségi kezelések

nolia! Szerintem pihend ki ezt most lelkileg, aztán próbáld meg a pécsieket. Persze könnyen beszélek, mert nyilván nem egyszerű pécsre leutazgatni, de ha meg tudjátok oldani, gondolkozzatok el rajta. persze emllett ne add fel a pozitív gondolkodást, az Aviva tornát és minden olyan dolgot tegyél továbbra is, ami ahhoz vezethet, hogy megérkezzen hozzátok is a várva várt csoda. Én azért továbbra is szurkolok neked. Azért vérvételre el sem mész?

Kedves 'salha'!

Nagyon nehezek ezek a napok!
De mivel nem adtam fel továbbvisz a reménykedés.

Továbbra is mindent megteszek, ami kicsit is segíthet! Addig pedig megpróbálom jól érezni magam.

Pécs kapcsán szerencsém van, mert élnek ott rokonaim. Tehát, ha leutazunk lesz helyünk.
Ha bejelentkezem három hét múlva kapok időpontot a konzultációra. (a Kaáliban 2 hónapot vártam)
Valószínűleg a hónap végén leutazunk.

Mivel elég erős a menzeszem, ezért nem valószínű, hogy a vérvétel bármit is kimutatna.
Ma bemegyünk a Kaáliba és kikérem az összes leletet. Majd megkérdezem, hogy ebben az esetben érdemes-e a vérvétel.

Köszönöm, hogy továbbra is szorítasz nekem!!! Megfogadom a tanácsaidat!  

nolia!

Ha meg tudjátok oldani a pécsi intézetet, és van is mindkettőtöknek ereje, hogy újra neki vágjatok, no és lehetőségetek is, akkor ne gondolkozzatok. Azért a hormon kiürülésének az idejét várjátok ki, pihennie kell a szervezetnek. No, meg az is nagyon fontos, hogy mind a ketten egyformán akarjátok. Nálunk ugyan a párom is akarta, de nekünk olyan erőltetett menet volt (3 év alatt 5 lombik), szinte csak erről szólt az életünk, és a párom egy kicsit kibukott az utolsó lombik után. A végén majdnem ráment a kapcsolatom, de aztán győzött a szeretet és az hogy sikerült lenyugodnom és elengednem ezt az egészet.

Szóval mindeképpen fontos, (szerintem legalább is), hogy egy kicsit elengedje lelkileg. Persze úgyis ott van az ember lelkében, eszében, de meg kell próbálni, hogy valami mással is foglalkozzon az ember.

Őszintén kívánom, hogy le tudj nyugodni és újult erővel neki tudjatok vágni egy új lehetőségnek, aminek a végén egy kis csoda vár.
Ha nem teher neked, írogass ide továbbra is, mi szeretettel olvasunk.

remény! Hogy állsz az álláskereséssel? sikerült valami? És hogy van a lelked?

virgi! Hogy vagy? Babóca mekkora? Pocakod óriás?

Salha!

A három hónapot biztosan ki kell majd várni! Valószínűleg csak az év végén indulhat az újabb kezelés. Addig még van idő minden másra.

Sajnos a sikertelenség hatással van a kapcsolatokra, így az enyémre is. Végül is ez egy közös program, vagy cél, amely a kapcsolatot megerősíti ...persze jó esetben!
De amikor ez a cél egyre nehezebben elérhető az mindenkit megvisel. Bár szerintem elsősorban a nők vágya a gyermek. A férfiak mindig kívül állóak maradnak.
Ezt el kell fogadni. Mint ahogy azt is, hogy a család megszervezése és egyben tartása szintén a nők feladata.
Mégis hosszútávon - úgy 50-60 évre gondolok - nehéz gyermektelenül közös célokat találni!  A család összekötő erejű lehet, ha meg tud maradni a kölcsönös szeretet és tisztelet.

Most egy kicsit kiürültem. Remélem jönnek majd jobb napok is!

drága nolia!
Amit írtál, azt én fogalmaztam meg szintén a páromnak: miszerint, ha nincs gyerek, át kell értelmezni a jövőt és az életet a párkapcsolatban. De hidd el, ha őszinte és tiszta szeretet van kettőtök között, akkor nem ez a mérvadó. Nem csaka gyermekkel telőtidök meg az élet, ha ennek hiánya miatt megy szét egy kapcsolat, akkor azt gondolom, hogy az mástól is szét ment volna. Igen, a társadalomnezt preferálja, hogy CSALÁD és GYEREKEK, de ahol nem sikerül, ott meg kell találni a gyermek nélküli közös utat, ami egyébként nem egyszerű, de ugyanakkor nem lehetetlen. Küzdelmes, nehéz út, főleg úgy, hogy valamelyiknek alapvetően lehetne családja. De azt gondolom, hogy a mély érzések össze KELL hoggy kössék azt akik összetartoznak. nekem majdnem tönkrement a kapcsolatom. Sőt, mi az utolsó lombik után külön is költöztünk, de aztán közel egy év után rájöttünk, hogy mi összetartozunk, gyerek nélkül is. fel a fejjel nolia! Hidd el az életben meg kell találni az értelmet! Szorítok neked továbbra is. Találd meg TE is az élet értelmé. Hidd el, az élet szép!

Noila: nagyon sajnálom.  
Édesanyám nekem azt mondta egyszer, hogy gyerek nélkül is lehet élni. Én úgy álltam hozzá az én utamhoz, hogy abban semmi kétségem nem volt, hogy egyszer anya leszek. Vagy vérszerintivel vagy szívszerintivel, ezzel a társsal vagy másikkal... Én tudtam, hogy ezt nem fogom kihagyni. Szerintem ha semmiképp nem jött volna össze és a férjem nem akart volna örökbefogadni, én azt hiszem, inkább másik társat kerestem volna.
De ez én vagyok.
Az egyik kolleganőm pl. 2. lombik után megállt, és azt mondja, ami nem sikerül ennyire, azt nem muszáj erőltetni és ő nem akar ennél többet küzdeni, akkor így lesz boldog. És utazgatással, karrierrel tölti ki az életét.
Van olyan barátnőm is, aki ha nem találja meg a párját, szerintem egyedül is megpróbál majd anya lenni, örökbefogadni.
Egy másik kolleganőmnek fél éve komoly nőgyógy műtétje volt és azt mondták, tuti nem lesz gyereke. Most terhes, a pasi kiszállt, hát egyedül fogja felnevelni, de az élete értelme pottyant teljesen váratlanul az ölébe.
Mindenkinek más a sorsa, mások a döntései. Magunk választunk, hogyan éljünk, meddig küzdünk a kitűzött célért, hol a határ.
És igen, gyerek nélkül is lehet élni, mert a boldogság a legfontosabb és az az agyban dől el. Hogy mi magunk mit gondolunk az életünkről, mi tesz minket boldoggá. Mindenki más és ettől színes a világ.
Évek óta nyomom a fórumot a témában és annyi csodáról olvastam már és ezerrel drukkolok mindenkinek, aki gyermekre vágyik!

nulacs, szívemből szóltál és ehhez már nem is lehet mit hozzáfűzni!  

Kedves Lányok!

Salha! Mi a párommal a lombik előtt éltünk külön, másfél évig. Mire kiderült, hogy mélyen összekötődtünk és nem tudjuk elengedni egymást.
A közös gyermek, család - bár a párom igazán sohasem akart gyereket és leginkább csak engem foglalkoztatott ez a kérdés - ekkor vált kimondottan is közös céllá. Amely megerősíthetné és családdá formálhatná a kis közösségünket. Mindketten művészettel foglalkozunk, a közös alkotómunkába fordítottuk az energiáinkat és valahogy nem volt elsődleges szempont a gyermek. Bizonytalan még, hogy mi lesz ennek az egésznek a kifutása.

Nyulacs! Igazad van, és nagyon szépen összefoglaltad, mindenki másként élheti meg a teljességet az életében. Más utakat járhatunk be és a boldogság, vagy inkább elégedettség érzését másként gyerekkel vagy anélkül (örökbefogadás, lemondás, másik társ keresés stb.), más dolgokból, elfoglaltságokból nyerhetjük ki.

Az örökbefogadáson jelenleg nem igazán gondolkodom, mert úgy érzem nekem szükségem van az érzésre és folyamatra, hogy bennem, belőlem fejlődik az új élet. Azt gondolom ez a folyamat tesz engem igazi anyává. Nagyon aranyosak és szeretnivalóak a gyerekek, de bennem nem tud kiváltani igazán mély érzéseket, ha más gyermekét látom. Most úgy gondolom, hogy hatalmas küzdelem lenne, ha ezt kellene elfogadnom.
Persze még nem néztem bele árva gyermek szemébe. Csak emlékszem, gyerekkori emlék volt kb.5 éves lehettem, mikor elsétáltunk egy ilyen intézet mellett. Kint az udvaron voltak sokan! A kerítésre kapaszkodtak és hosszasan bámultak mindenkit, aki arra sétált. Nagyon megindító érzés volt, amikor elmagyarázták nekem, miért vannak ott azok a gyerekek. Végtelenül elszomorodtam, a sírás kerülgetett és nagyon-nagyon sajnáltam őket. Nagyon szerettem a szüleimet és el nem tudtam képzelni, hogyan lehet élni szülők és szeretet nélkül.

Noila: ezt is mindenki másként látja, mert van, aki amint megszületik a babája lángoló szerelmet érez iránta.
Én pl. nem ilyen vagyok (és sokan). Nekem kellett az együtt megélt idő, a mindennapok küzdelmei, nevetései és sírásai, aggoldalmai, hogy igazán anya legyek és érezzem azt a pusztító érzést, amit a gyermeked iránt érzel, azt, amiről az egyik kedvenc idézetem szól; hogy a szíved a testeden kívül dobog. (Pedig depressziós is voltam a végtelenül hasfájós csecsemőm miatt.)
És úgy hiszem, ez az érzés akkor is végigkúszott volna minden sejtemen és porcikámon, lelkem legmélyéig, ha más babájával élem végig ezt az időt.
De ebben is mások az emberek, sokan elképzelni sem tudják, és ezt is el kell fogadni.

nolia! Igen és is így gondolom, hogy a szerete, és a szülők a legfontosabbak. Talán ezért volt annyira nehéz nekem ez az év, mert nem elég, hogy nincs gyermekem, de az imádott édesanyámat ez év februárjában hirtelen veszítettem el. Azt hittem, belepusztulok. Mindig azon gondolkodtam, hogy biztos sokkal könnyebbb lett volna mindezt feldolgozni, ha van gyermekem, de ez sem biztos. a fájdalmat, a gyászt mindenkinek magának kell feldolgozni és elfogadni. az utóbbi hónapokban talán az elmúlt tragédia miatt, ismét felerősödött bennem a gyermek utáni vágy, és sokat gondolkodom azon, hogy miképpen lehet ezt elfogadni. Én gyermek korom óta arra készülök, higy anya legyek, ezért is mentem pedagógusnak (igaz, 10 év után, a szomorú anyagiak miatt elhagytam a pályát) és a mai napig szívem minden szeretetével gondolok az ott eltöltött évekre. Nagyon szerettem tanítani és imádtam ninden tanítványomat.
De mindezekkel együtt azt kell mondanom, hogy mindenkinek fel kell tudni ezt dolgozni, el kell fogadni, hogy a sors így rendelkezett és valami másban kell megtalálni a teljességet. Te, illetve ti művészek vagytok, amiben szintén meg lehet találni a boldogságot. Szerintem, olvasva téged, neked menni fog, és talán ki tudja, ha sikerül mindent elengedni, talán jön a CSODA MAGÁTÓL IS! éN KÍVÁNOM NEKED.
Amúgy én sokat gondolkodtam az örökbefogadáson, de a párom elzárkózott tőle, én pedig nem akartam erőltetni. De igazából én bevállaltam volna. Annak idején jelentkeztem a fóti gyermekotthonba is, de nem sikerült. De ez valóban mindenkinek belül kell hoigy eldőljön. Belőlem például azonnal anyai ösztönöket vált ki már az is, ha barátnőim gyerekeire kellett vigyáznom, imádom őket, bárkié is. De nyulacst is és téged is megértelek, van akiben ez fokozatosan alakul ki.

nyulacs, mi van veletek? Munka, DOMIKa? stb
remény, mi újság?

Lányok! Nagyon eltűnt mindenki! Virgi! Hogy vagy? Babóval minden rendben?
Többiek? Hahóóóó! Nolia, remény, nyulacs....??????  

Sziasztok Lányok,

Bocsi az eltűnésért, egyszerűen csak nem volt időm.
Lényegében nálunk nincs változás... Sajnos.
Munkahelyet nem sikerült találnom, ezért elégg el vagyok szontyolodva, mert már nagyon nehezen bírom elviselni a mostanit. Rá kellett döbbennem, hogy hiába beszélek a főnökömmel, nagyokat hallgat, majd megállapítja, hogy igazam van, és minden megy tovább, sőt egyre rosszabb.
Nagyon sok helyre küldök önéletrajzot, de még csak be sem hívnak, nem tudom, hogy mi lehet a baj velem. Gondolkodom azon is, hogy visszamenjek oviba, de egyszerűen most nem érzem azt az egyértelmű vágyat, amit akkor éreztem, amikor pályát kellett választanom. Akkor el sem tudtam képezlni, hogy mást csináljak. Persze azóta megtapsztaltam a pálya árnyoldalait is a szépsége mellett, és most valahogy mindig azok jutnak eszembe.
Vagy egyszerűen csak gyáva vagyok a váltáshoz?????

Jógára járok kitartóan, azt nagyon élvezem. Most még egy meditációs tanfolyamra szeretnék elmenni, mert az nagyon nehezen megy nekem, de mégis nagy szükségem lenne rá, hogy rendszeresen meditáljak.

Nolia hogy vagy??? Hívtad már esetleg a pécsi Kaálit?

Virgi, hogy vagytok, minden rendben?

Nyulacs mi a helyzet a költözéssel?

Szép napot Mindenkinek, és írjatok.

remény! Van amikor a változásokhoz, illetve azok meglépéséhez kell a legnagyobb erő. Ne kesweredj el, amiért be sem hívnak az önéletrajzod alapján, nem benned van a hiba. Rettenetesen sok ember keres ebben az országban állást (annak ellenére, hogy ez a kormány pont az ellenkezőjét állítja! Soha ekkora nem volt a munkanélkül élők száma, csak ezek már nincsenek regisztrálva a munkaügyi központokban, mert más segély sem jár nekik) , és valószínűleg sok jelentkezőnek nem is válaszolnak. Ne add fel, minnél több helyre add be folyamatosan, valaki előbb utóbb válaszol. És mindig azt sziktam mondani, hogy nyitott füllel és szemmel kell figyelni, mert lehet, hogy szomszéd, vagy egy utcai beszélgetés adja a jó ötletet és lehetőséget.

A jóga és a meditáció hihetetlenül jó dolog és nagyon sokat segít, úgyhogy folytasd!!!!! Az ovis dolgot pedig nem vesd el teljesen, persze, ha nincs hozzá kedved, akkor inkább ne. Fel a fejjel, szerintem jó úton haladsz.

Amúgy mi a baj a jelenlegi munkahelyeden?

nolia! Én is azt kérdezném, mint remény: beszéltél a pécsiekkel??? És hogy van a lelked?

Virgi, nyulacs??????? 

Drága Salha,

Köszi a bíztatást, nem adom fel, csak néha nagyon magam alá kerülök, hogy hiába akarok változtatni, egyszerűen valahogy nem akar sikeredni.
A munkahelyemmel 3 nagy gond van: nem szeretem a munkám, a főnököm, és a közvetlen kolléganőm.
Irodai asszisztens és fordító vagyok, hát ez a legrosszabb kategória, amit el lehte képzelni. Minden marhatásog rám bíznak, amit senki nem tud megcsinálni vagy nem akar, és aztán jól magamra hagynak, senki nem segít. Eléggé szeretágazó, hol rendezvényt kell 2 hét alatt szervezni helyszínnel, szállással, hol az adóhatóság honalpját kell bújjam, hol világító plakátkeretet kell rendelnem, vag ypólót gyártatnom, és mindenfélét ami az irodába kell beszerezni. A gond, hogy soha semmire nem adnak időt, megkapom délben a feladatot, és délutánra prezentáljak 3 árajánalatot. Sokszor fél információk alapján kívánják, hogy én megmondjam, hogy mennyibe fog kerülni.

A főnököm egy sunyi, rafinált pasi, aki ha lehet, akkor semmit nem csinál, és imádja ha felidegesíthet.

A kolléganőm egy fiatalka csaj, aki mikor idejött 3 éve azt sem tudta mi az a táppénzes papír, elnyúlt cuccokban járt dolgozni. Most meg ott tartunk, hogy rendszeresen 10-1/4 11-re jár dolgozni, ha itt van sem a dolgát csinálja, minimum 2 ebédidőt tart, néha reggeli időt is. Ez nem is lenne gond,ha nem éppen közösen kapnánk feladatokat, és valahogy mindig nekem jut a több, mert őt nem igazán hatják meg a határidők, és soha nincs kész semmivel időre. Ezárt a főnökömnek úgy tűnik, hogy neki sok a munkája, és akkor nekem kell a fordítást is csinálni. Éngem meg a guta üt meg a pofátlansága miatt, hogy renszresen 1- 1 1/2órával később jár dolgozni, és napközben a magán dolgait csinálgatja, nem a munkát. A szabiját nem írja ki, elcsalja, de már most kiírta magát az ünnepekre. Normális emberek ezt megbezsélik egymással, ugyanis senkinek nem vágya karácsonykor dolgozni. Iszonyat pofátlan egy csaj, és már nagyon unom, hogy mindezt megteheti következmények nélkül.

Bocsi, hogy így rádönöttem. Tudom, hogy sehol sem könnyű, de nekem feldofrul az ilyen gusztustalan, másokat kihasználó emberekből, akiknek ha szóvá teszik, akkor még nekik áll feljebb.

Idegielg ki vagyok már teljesen, mert látom, hogy tehetetlen vagyok, és baromira nem tudom, hogy a kiscsaj mivel érdemli meg ezt a sok kiváltáságot. Öteletem van....

Ma egy kicsit rosszabb hangualtban vagyok, valahogy azt gondoltam, hogy ebben a hónapban mi most sikerrel járunk természetes úton, de hát tegnap megbizonyosodtam róla, hogy nem.
Ráadásul kaptam egy hart, hogy egy pár most fogadott örökbe egy újszülöttet, együtt jártunk az örökbefogadós tanfolyamra. Nekem meg 1 hónapja azt mondták, hogy a 305. vagyunk a sorban. Igaz ők alapítványtól kaptak babát, de azt hallottam, hogy ott is hosszú a sorban állás. És most ez egy kicsit megviselt, hogy semmi nem akar sikerülni, ugyanabban a psoványban vagyok már évek óta. Legalább már mukahelyet találnék, hogy legyen már végre egy kis változás. Hát ez lehangolt, ráadásul már itt van a hideg is.

Többiek kivel mi van?? írjatok valami jó hírt.....

Szép napot Mindenkinek

remény! Megértem a helyzetedet, semmi nem jön össze,minden rossz az ember körül stb stb. Ilyenkor kell valami nagyot változtatni az életben, persze ez nem könnyű.Azt szokták mondani az ezoterikus tanítók, hogy amikor ennyire rossz minden az ember körül,akkor el kell gondolkodni, hogy mit csinálunk rosszul, valószínúleg rossz úton járunk.Arra kell ilyenkor rájönni, hogy miért kapjuk a "leckéket", vagy tanításokat, meg kellene értenünk, hogy mit kell ezekből tanulnunk. Igen,tudom, ezek nem egyszerű dolgok. De azt gondolom, te már elindultál egy úton: megpróbáltad elfogadni a baba kudarcokat, majd bele vágtál/vágtatok egy öribab felkészítésbe, új munkahelyet keresel, jógázol meditálsz, egyszóval figyelsz magadra és próbálsz változtatni. azt kell elfogadnunk, hogy nem mindig alakul úgy miinden körülöttünk, mint ahogy szeretnénk, és ilyenkor még az is dühíti az embert, hogy úgy tűnik,másnak pedig gömbölyű az élete. De hidd el, neked is az lesz, csak türelmesnek kell lenned. Lehet, hogy neked pont ezt kell megtanulnod, a türelmet és a mások elfogadását, akkor is, ha nem a szíved csücske. Szóval fel a fejjel!! És higgyj magadban!!!!!   

Lányok, hahóóóóó!!!!! Ki merre jár?????? 

Sziasztok,

bocsi az eltűnésért, zajlik az élet.
Domikám most éppen beteg, a héten nem ovizik.
Apukámnak kivették az epéjét, míg nem jártam erre, és lakásfelújításba is fogtunk (festünk, barkácsolunk...), egyelőre felhagytunk a költözés projekttel, nincs most erre keretünk, de mostohahúgommal nem érintkezünk. Férjem meg állást keres újra és saját vállalkozáson is töri a fejét. Meglátjuk, lesz-e belőle vmi, ötletekben eddig sem volt hiány...

Képzeljétek, totál kihullott a hajam, szinte kopaszodok. Valószínűleg a pcos-nek köszönhetem, vagy ezer cikket, fórumot elolvastam a neten a témában. Így a merkformin mellé újra fogigátlót szedek, ami kifejezetten antiandrogén hatással bír, mellőzöm a cukrot, fehér lisztet, tornázom, hajszeszezek és rettegek, hogy soha nem lesz a régi a hajam. Le is fogom vágatni valamennyire.
Ha meg tesót szeretnénk, akkor úgyis abbahagyom a fogigátlót. Ha egyáltalán... A dokim úgyis laparos petevezeték átjárhatóságit javasol és azt olvastam, a pcos-oknak csinálnak vmi bemetszést a petefészkeken, ami kb. 1 évre rendbe teheti a peteérést.

Ki hogy van, hogy telnek a napok?

nyulacs! Ez a haj történet tényleg rémísztő. Ez javulhat, amennyiben gyógyul a PCO-d? Vagy most butaságot kérdeztem?  
Az átjárhatóságit tényleg érdemes lenne megcsináltatni. Ráadásul laparoszkópos beavatkozásnál altatnak és úgy elviselhetőbb az átfújás.
Dominak mi baja, szegénykének.
Milyen felújítást csináltok? párod mivel foglalkozik? (Bocs, jó sok kérdést tettem fel)

Virgi! Hogy vagy? Mekkora már a pocakod? És mekkora a kis babucid? ZinusKával mi van?

Úgy látom én ma csak kérdezek!

nolia?????? remény???????

Drága Salha, sajnos fogalmam sincs, újra kinőhet-e rendesen vagy csak megáll a hullás jobb esetben. Megnyugtató választ sehol sem kaptam erre a kérdésre. Amúgy a pcos nem igazán gyógyítható egy egész életre. Többnyire nőágon öröklődő anyagcsere rendellenesség (inzulin-rezisztencia okozza), ami kihat a ciklusra, ezzel meddőséget is okozva. Nekem szerintem rendes peteérésem sosem volt, vagy csak nem tudok róla. Kamaszkorom óta tudtam, hogy nem lesz könnyen gyerekem.
Én csak annyit tehetek, hogy pozitívan próbálok hozzáállni, utánanézek mindennek, elmegyek más eü területekre is kivizsgáltatni magam, el kezdek fogyni a diétával, mozgással, gyógyszerekkel és reménykedek, meditálok, imádkozom. Erősebb hormontartalmú fogigátlót is írattathattam volna, de nem vitt rá a lélek. Meglátjuk, így mire jutunk. Amúgy megvisel, mert nekem a haj jelenti a nőiességet.

Dominak aftás vírusos megbetegedése van, tele a torka, szája, nyelve égő hólyagokkal. 2-3 napig volt csak lázas, de a pokoli fájdalommal jár. Konkrétan az őrületbe kergeti az embert, hogy nem tud segíteni a gyereken... Ma már legalább kakaót bírt inni.

A lakást festjük, már csak a nappali van hátra, cseréljük a szekrényeket, függönyöket. Már nyomasztott, hogy lelaktuk. :-)

Férjem főleg autószereléssel, autóalkatrészekkel foglalkozik szívesen, de változó munkahelyei vannak/voltak. Vannak fotós, masszőr, úszómester stb. végzettségei is. Valahogy sosem jön össze a megfelelő állás, pedig iszonyú igyekvő, szorgalmas, intelligens ember, aki tele van jobbnál jobb ötletekkel.

Veletek mi újság? Hogy telnek a hétvégék? Párod mivel foglalkozik?

Sziasztok Lányok,

Nyulacs, biztos, hogy a PCOs-től hullik a hajad? Nekem ugyanis nincs ilyen betegségem, de nyár óta borzalmasan hullik az én hajam is, hiába szedek vitaminokat, hajszesz, sampon, nem segít. Voltam nyáron vérvételen is, minden ok volt. Aminek kivételesen nemörültem, mert így fogalmam sincs, hogy miért hullik a hajam. Most megint elmenten, a bőrgyógyászat megint leküldött vérvételre, ma lesz meg az eredmény, meg ajánlot újabb vitamint, sampont, hajszeszt. Egyébként sok emebertől hallottam mostanában, hogy hullik a haja. Én is készülök vágatni, hátha akkor jobb lesz egy kicsit.
Végeztetek a festéssel? Biztos jó érzés, hogy egy kicsit megújultatok.

Salha veled mizu?
Én még mindig keresem az álom melóhelyet, eddig nem sok sikerrel. Ma elmegyek egy oviba, de mióta lebeszéltem az interjút, megint alábbhagyott a lelkesedés, és már mindenfélét kitaláltam magamnak, hogy miért nem is akarom. Ilyenkor mindig megszépül az utálatos munkahelyem.... Milyen bolond is vagyok és határozatlan, aztán meg csodálkozom, hogy nem változik semmi az életembe. Azt hiszem, hogy félek a váltástól, és mint sok ember, belesek én is abba a hibába, hogy inkább az ismert rosszat választanám, mintsem egy ismeretlen újat kipróbáljak. Folyton úgy érzem, hogy ha elvállalom, akkor már nincs vissza út, ott kell maradjak akkor is, ha nem akarok. Meg megint beilleszkedni, és hát tizen év múlva olyan ez, mintha pályakezdő lennék.

Szép hetet, írjatok, ha van időtök.

Virgi, hogy vagytok????

remény! Hát, igen, mindig a nagy változások megvalósításához kell nagy erő. De meg kell próbálni mindent, amit a lelked és a szíved súg. Ha úgy érzed, hogy ezt a munkahelyet ott kell hagynod, akkor tedd meg és ne félj az új dolgoktól. Ha az ember hagyja magát bele süllyedni abba ami számára nem jó, akkor mindenben sikertelen lehet, és egy idő után boldogtalan és elkeseredett ember lesz. Persze nagy bátorság kell az életünk megváltoztatásához, de ha meg tudjuk tenni, az élet is körénk rendeződik és hidd el sok minden jóra fordul.

nyulacs! hogy áll a festés? Készen lettetek? Rendeződtek a családi problémák?

virgi! Hahóó, mi van veled? Hogy vagy/tok?

Remény: igen, szinte biztos, mert a leírások alapján így hullik ki hormonális okok miatt a haj. A pcos miatt az inzulinnal nem bírnak a sejtjeim, ettől a pedig a férfi hormon túlteng, ami zsíros bőrt, ciklus zavart, hízást, hajhullást/kopaszodást és van akinek szőrösödést eredményez. Gáz egy betegség, egy életen át kell vele foglalkozni.

Salha, Remény: a festés készen van igen, szuper lett, a szekrénysort és a függönyöket is kicseréltük, de most megállunk kicsit, mert férjem fizetése híján padlón vagyunk anyagilag.
Húgomékkal változatlan a helyzet, nem találkozunk és nem is akarok.

Kivel mi van, meséljetek!
Látom, Nektek sincs sok időtök jönni.

sziasztok
tonbb ev utan gondoltam bekoszonok bar mar sokan nem is emlekeztek ram sok uj tag van
puszi mindenkinek
Detti es a harmas ikrek

Sziasztok!

Detti: de jóóóóóóó látni! Hogy vagytok? Gyerkőcök?

Csajok: bocsi, hogy ritkán írok, de most már nem sokat netezek, egyre nehezebben megy minden és a "dologtalan" időmben, ami nem sok, próbálok pihenni. Mostanra már a 35. hétben vagyunk, hál Isten minden rendben. a 30. heti UH-án 80%-ra fiút mondtak, de mivel keresztben van és nem nagyon lehetett kivenni így még az is meglehet, hogy köldökzsinort látott a doki. Jövőhéten megyek megint UH-ra, talán jobban látja, de szerintem nem fordult semerre, úgyhogy lehet, hogy meglepi lesz. Puszilok Mindenkit!

Virgi: de izgi!!! És Te kit szeretnél inkább? Most egy fiúcskát? Vagy tök mindegy? Nevetek van már?

Detti: szia!

Nyulacs: tényleg teljesen mindegy, Apuka inkább lány párti de szerintem neki is mindegy az egészség a fontos. A lány névben még nincs közös nevező pedig már ideje lenne, ha pedig fiú akkor az apukája nevét kapja ez már így van hosszú generációk óta.