Lombik, inszemináció, meddőségi kezelések

Sziasztok


Mi újság hová tünt mindenki???

Szinya nagyon sajnálom, de fel a fejjel majd a következő sikerülni fog , előre kell nézni és menni tovább ,nehéz de muszály a reményért !!!


Zitácska szívből gratula nektek, boldog kismamiságot kívánok!!!

Többiek hogy vagytok??? HOl vagytok???

Millió puszi mindenkinek!!!!

Lányok! Nagy a csend! Merre jártok? Csak nem nyaraltok? Á, inkjább teleltek! Brrrrr cudar idő volt az utóbbi napokban, és ráadásul váratlanul érte az embert ez a hirtelen ősz, no de reméljük a folytatás már inkább "vénasszonyos" lesz!

katus! Konyha?????

szinya???? pozitíííííív gondolkodás! tudod!

Én továbbra is reménykedem, hogy a kis spotán csoda babám leköltözik végre a kis felhőcskéjéről! Minden hónap egy reményteli várakozás, de már nem olyan görcsösen, mint eddig. Valahogy sokkal nyugodtabban várakozom és bizakodom! A tavaly felújított lakásunkban továbbra sem engedem a páromat, hogy berendezzük, én hiszem, hogy az még gyerekszoba lesz!

Sziasztok

A konyha nagyábból kész, már csak apróságok hiányoznak, de már "beköltöztem" , keresem a dolgok helyét de majd minden kialakul, takarítani kell még a festés után és némi javítás van hátra és a szekrényajtok. Hát hosszú volt az út idáig.

Nagyon fontos a remény és a bizalom hogy eljön a spontán csoda babánk, csak továbbra higgy benne drága Salhám.
Azthiszem ez a nyugalom vagy inkább ez a görcsnélküli hónapok, eljönnek a lombikok után, talán mert csak ez maratt mert talán nincs már más út. Én is sokkal nyugisabb vagyok, bár mindig remél az ember és néha csalodás is minden hónap. Most rettentően idegesít ez a mocskos piroska, már megint szívárog és ... szoval nagyon idegasítő és félek hogy vmi nagy baj kialakulóban bár ezt a gondolatot el kell hesegetni mert a rosszaat bevonzuk, de nagyon nehéz.

De vmi jó képzeljétek apuka nagyon ráfekütt az örökbefogadás gondolatára, elkezdett utána nézni és azt szeretné ha még az idén beadnánk az örökbefogadási szándékunkat a hivatalba. Ez nagyon jó, persze hozzá tette, hátha örökbefogadnánk egyett és utána sikerülne egy saját is.
Bár azért bevallom hogy félek, egyrészt attól hogy nem lesz belőle semmi, másrész jó anya lennék, és persze a szokásos hülye gondolatok amik ilyenkor jönnek.

Na nem csacsogok tovább, mindenkinek millió puszi és nagyölelés és gyertek mert hiányoztok!!!!

Szia Katus100 Ez nagy lépés ám hogy belevágtok az örökbefogadásba én félnék töle hogy tudnák e kötödni annyira a babához ahogy kell!Mi jól vagyunk hétfőn jön a festö a szölőt ládázzuk és 1-2 hét és a füszerpaprikát is szedjük!Úgyhogy nem unatkozok !A kicsik mindenhol otvannak és fölmásznak már mindenhova nekem meg a hajam is égnekáll le ne essenek!Na megyek befejezem az ebédfözést!Képek lesznek a konyhádról?

Katus: szuper!!!!!!!! Örülök a konyhának, de az öf-nek méginkább!!!!!!!!!
Minden nő aggódik szerintem, milyen anya lesz.
Én úgy gondolom, bárkit hoztam volna haza a kórházból, Hozzá kötődnék, Őt imádnám, mert az együtt töltött idő a legfontosabb! És emiatt bármikor örökbefogadnék!
Amúgy meg oltári szupi anyuka leszel, nyugodt és kedves és egy gyereknek erre van szüksége!

Salha: hidd el, ez az időszak meghozza a gyümölcsét!!!!!!!!!!!!

Nyulacs Katus Nem tudom én nem vagyok abba biztos hogy ugyan úgy kötödnék ahoz a babához akit nem én hortam ki 9 hónapig és akkor már a terhességnél kezdődik a kötődés Nem vagyok és nem is tudom magam magam ebbe a hejzetbe elképzelni de ez az én relatíve véleményem!De biztos más véleményen vannak a szívszerinti babások!

katus! Ez nagyszerű dolog, hogy a párod foglalkozik az öribaba gondolatával! Szerintem, nemcsak akkor kötődik az ember a gyerekéhez, ha ő hordja ki, bár nyilvánlóan a saját babáknál teljesen más a kötődés, de azt gondolom (bár, hangsúlyozom, laikusként), hogy ugyanolyan mélyen lehet szeretni az örökbefogadottat is. Főleg akkor, ha az ember már hosszú évek óta küzd a babáért. Persez, mindannyian mások vagyunk, de belevágni mindenképpen érdemes, az még nem jelent elkötelezettséget, aztán majd kiderül. Ráadásul ahogy hallottam (lásd bubi öröbab akciója) ez egy elég hosszadalmas folyamat, addig pedig annyi minden megtörténhet, még akár a CSODA is!

Ti most már nem is lombikoztok többet? Tudom, hogy kéredeztem ezt már hetekkel ezelőtt, de kiváncsi vagyok, hogy ez változott-e.
Képeket kérünk a konyháról!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!
Talán tudok segíteni ebben a témában. Nekünk van egy örökbefogadott gyerekünk és egy
vérszerinti, akik mind a ketten a saját gyerekünk, hisz Nóri sem másé, hanem a miénk.
Bár őt nem én hordtam a hasamban, mint Gergőt, de ennek ellenére sem érzek semmilyen
különbséget sem kötődésben sem szeretetben a két gyerek között. Egyszerűen más élmények
emlékek kötődnek a hazaérkezésükhöz.

Nekem még az is eszembe jutott, de csak halovány filózgatás szintjén, hogy nekünk is be kéne adni kérvényt 1-2 éven belül, esetleg egy kislányra (egészségesre, max. másfél évesre), és ha eltart 5-6 évig, az sem probléma, kivárjuk.
Persze férjemnek még nem említettem, mert anyagilag nem is tudom elképzelni, hogy még ebben az életben rendeződjünk.
Nagyon necces a gondolat, hogy így megszabom, milyen gyerkőt szeretnék 2.-nak?

Kriszti: én gondolkoztam azon, mi lenne, ha kiderülne pl. elcserélték Domit, mit tennék?
Nos, ugyan biztosan belehalnék kicsit és mindig tudni szeretnék a vér szerinti gyermekemről, de Domit semmiért, senkiért nem adnám oda!
Tutira tudom, hogy pont így tudnék szeretni egy örökbefogadott babát is.

Sziasztok!

Katus: hajrá bébik!

Nyulacs: van is egy ilyen film,amikor kiderül,hogy elcserélték a gyerekeket. A vége az,hogy szomszédok lesznek direkt azért,hogy az anyukák mindkét gyermekükhöz közel legyenek! Amúgy már én is gondolkodtam ezen,mi lenne ha kiderülne,hogy Zinám nem a miénk, akkor se adnám soha!

Én is sokat foglalkoztam gondolatban az örökbefogadással és szerintem is ugyanúgy lehet szeretni a szívszerinti gyermeket is,hiszen Ő is saját,nem másé! A Férjem sajna hallani sem akart róla,de én még most is,Zinus mellett is szívesen fogadnék örökbe.

Katus, sajnos én már látom a saját életemen, hogy a boldogság csakis szeretet kérdése... a kötelék... hogy az a kötelék milyen, köldökzsinóros vagy "csak" szív általi, mindegy. A család és a boldog lét a legfontosabb... Én, most boldogtalanul, bármilyen kisbabát elvállalnék a férjemmel, csak legyünk boldogok, szeressük egymást, számíthassunk egymásra, legyen kit ölelni, kihez bújni... Ezt nem lehet szavakkal leírni: aki átéli, az tudja csak. Úgyhogy bátorítalak, vágj bele - a mai gondolkodásmódommal én is már korábban megtettem volna 1-2 lépést, amit nem tettem meg, és már nagyon bánom. Lehet, hogy örökre... és lehet, hogy visszafordíthatatlanul. Ne várjatok, az Égiek úgyis segítenek, ahol tudnak... Menjetek előre, haladjatok a további boldogság felé!!! Mert az az élet kincse... és nagyon könnyen elillanhat, el sem hiszed, milyen könnyen... Ölelés.

Sziasztok!

rég voltam erre:)


Újakat üdvözlöm:) és a kismamáknak gratulálok!!!!!!

Mi ott tartunk,hogy 10 nap múlva jön meg kb. és akkor kezdjük clostival, majd szurikkal ha nem hat a closti. kaptam valami hülyekúpot is , menzi elmulásával kell használnom,és inszemet csinál Krizsa doki:)

Hát most végre valami történik ,mert bár félek nehogy ne sikerüljön,de jó a remény:)

Katus képeket kérünk a konyháról:)

Sziasztok!

Katika: drukkolok nagyon!

Drága Pala:sokat gondolkodtam azon,hogy leírjam-e a véleményem és amit írni fogok nem azért lesz mert rosszindulatú akarok Veled lenni,hanem azért,hogy végre felébresszelek ebből a rémálomból! A legnagyobb fájdalmad az,hogy elveszítetted Kapit, amit meg is értek,én sem tudnám feldolgozni soha... Nincs annál nagyobb veszteség amikor egy anya a gyermekét veszíti el...
Viszont, a Férjdbe hiába kapaszkodsz,Ő nem fog Neked segíteni,csak beléd rúg még néhányszor addig amíg teljesen ki nem készülsz és lekésel a végén mindenről mert rá vársz! Ha vissza akart volna menni már visszament volna,ennek már vége. Már ott vége volt amikor beleszeretett a másik nőbe és Neked 2 éven át hazudott! Hagyta,hogy belevágj a lombikba,közben neki meg volt egy másik élete is. Ne gondold ha Kapi Veletek marad,akkor elhagyta volna a csajt!
Szedd össze magad,elég az önsajnálatból, légy végre régi önmagad és kezdj új életet! Engedd el végre a Férjedet, neki is könnyebb lesz és idővel Neked is! Csak megalázod magad és teljesen elveszíted a nőiességedet! Legyen önbizalmad,mutasd meg elsősorban önmagadnak,hogy a Férjed nélkül is van élet! Palácska,vedd már észre,Ő nem akarja már a házasságot! Valószínű még van benne annyi emberi érzés,hogy próbálkozik különféle terápiákkal,de ez csak a látszat! Ha szeretne,nem költözött volna el! Ha szeretne,nem tartott volna 2 évig barátnőt! Ébredj fel végre, nyitott szemmel járj és meglátod ,hogy megtalálod a boldogságod!
Tényleg nem rossz szándékkal írtam,csak őszintén és remélve,hogy jóra fordul az életed!

Virginia, köszönöm az őszinte leveled... és tudom, hogy nem rosszat akarsz vele... Sajnos Anyukámtól ugyanezt hallom... Hogy nem érdemel meg és NYISSAM MÁR KI A SZEMEM ÉS VEGYEM VÉGRE ÉSZRE, HOGY NEM KELLEK. Igen, én is pontosan ugyanezt mondanám - még magamnak is, ha a testemen kívülről szemlélném magam... És teljesen igazad van kívülről. De Virgi, még nem adott fel engem, még nem mondta ki... Már 3,5 hónapja, 105 napja van külön, de nem vitte el semmijét... Nem döntött úgy, hogy nem kell a felesége... Szerintem, ha annyira nem kellenék, már rég elment volna véglegesre, mint sokan mások, és nem "terhelné" magát azzal, nem feccolna semennyi energiát abba, hogy mi van egyáltalán velem stb... Ezért bízom benne... És addig nem adom fel, amíg ki nem mondja, hogy nem kellek - véglegesen. Tudod, megfogadtam: jóban-rosszban... És igen, NEKEM, (még ha neki nem is), ez egy fogadalom, amit szeretetből mondtam ki. Ha majd már nem kellek neki és ezt el is dönti, akkor én sem harcolok többé. Lehet, hogy naív, gyenge-akaratú, büszkétlen vagyok, de megharcolok értünk. Köszönöm a szavaidat, Virginia, köszönöm, hogy próbálsz Te is a jó döntés felé terelni, de még egy kicsit ki tudok tartani... már nem sokáig... de még egy kicsit...

Sziasztok!

Annak, aki lemaradt a tegnapi Naplóról ajánlom figyelmébe az alábbi linket:

http://tv2.hu/naplo/video/a-gyermekre-vagyo-meddo-nokkel-is-kulonadot-fizettetne-boross

Sziasztok!

Pala: utólag már meg is bántam amit írtam,mert én könnyen beszélek hiszen nem nekem kell átélnem... Persze a véleményem most is tartom,de a Te szemszögedből is próbáltam bele gondolni. Valószínű én is a végsőkig harcolnék a Férjemért,mivel nekem is Ő a "Nagy Ő". Amit írtam azért írtam,mert rossz olvasni,hogy még mindig szenvedsz és egyre jobban szenvedsz és gondolom ezt a Férjed is jól tudja és bosszant,hogy mégis hagy Téged a bizonytalanságban.
Amúgy a másik csajjal mi újság? Nem teper most méginkább?
Kívánok sok-sok erőt ehhez az egészhez!

Ani: Úr Isten, ez elképesztő! Komolyan, hová süllyed még ez az ország?

Pala: sajnos férjedet csak a csekélyke lelkiismerete nem hagyja, hogy teljesen elszakadjon Tőled. Úgy gondolja, ha szép lassan csinálja, az jobb lesz mindkettőtöknek.
Én továbbra is azt tartom, hogy idővel, sokkal később, vissza fog vagy akar majd menni.
Kitartás Drága, nagyon remélem, el tudsz jutni arra a szintre, hogy ne csak lásd kívülről a helyzetet, hanem úgy is érezd, és akkor felszabadulsz majd minden nyomás alól. Jaj, kitartás!
Anyukád hogy van?

Katika: drukkolok!!!!!!!!!!!!

Virgi: amint lesz végre állása férjemnek és lesz pénzünk, hogy ne haljunk éhen, valszeg belevágunk az öf-be.

Sziasztok!

Jajj Nyulacs,ez tök jó!
Egyik nap beszélgettünk a Férjemmel a kötődésről és hát én felhoztam a témát, persze úgy "hátulró-mellbe",hogy szerintem egy örökbefogadott Babához is ugyanúgy lehet kötődni,hiszen Ő is a mienk és igazat adott... Majd egyszer felhozom neki a témát élesben is, de nem nagyon hiszem,hogy belemenne,nem is annyira saját maga miatt,hanem inkább a család sajna... Elég "őskori" a felfogásuk és az örökbefogadás szinte tabu téma. Persze tudom,hogy senkinek semmi köze az életünkhöz,de azért a család sok esetben elég nagy visszatartó erő és inkább nem is beszélünk róla...
Amíg nem volt Zinus, a Férjem teljesen elzárkózott,most,hogy már itt van nekünk ez a mini Boszi,lehet,hogy Ő is másképp látja? Na majd meg is kérdezem egy alkalmas pillanatban.

Nyulacs, Virginia - nem tudom, mindig pozitívnak érzem a férjemet, pedig ő kínosan ügyel arra, hogy ne keltsen bennem hiú reményt. De én mindenben reménykedem. A másik csaj teper, persze, de bízom az Égiekben, hogy egyengetik utunkat. Na, nem untatok it off-topic senkit ezzel tovább. Mindenkinek puszi. Nyulacs, köszönöm, hogy kérdezed, Anyukám megvan, csak lelkileg van padlón szegény, miattunk is.

Sziasztok!

Régóta nem jelentkeztem, de olyan sok minden összejött mostanság...plusz igazából az előző beültetés sikertelensége miatt még mindig ki vagyok, és nincs kedvem igazán kommunikálni senkivel!
De most itt az új hónap, új remények....erre gondolok!Holnap derül ki, hogy 2 kis embrióm túlélte-e a fagyasztást, és visszakaphatom e őket...már ma meg volt a felengedés, de azt mondták várjunk holnapig, hogy minden rendben van-e, mert egyenlőre kicsit gyengének látszanak....Szóval most reménykedek, hogy minden rendben lesz, és talán most összejön!!!

Közben voltam Czeizel Endrénél is, aki elküldött egy csomó vizsgálatra: PCT vizsgálatra, plusz genetikai vizsgálatra, plusz immunológiai kivizsgálásra .......nos nem volt olcsó hónap, sőt...még csak 15.-e, de már minden pénzünket elköltöttük!De remélem megéri....

Nálatok mi újság?

Szinya

Sziasztok!
Most regisztráltam, mert infót szeretnék kérni: Olvastam a régi fórumokat, ahol nagyon ajánlottak 1 belgyógyász, pszihológus, reflexológus doktornőt, aki csinált állapotfelmérést, és rögtön megmondta mi a betegség, vagyis a meddőség oka.
Már voltam én is kettőnél, de nem tudták megmondani mi a baj, még az endómat sem vették észre...
Két és fél éve próbálkozunk, túl vagyok "klimax" kúrán, 2X Closty-s kúrán, a dokim most javasolta a lombikos programot, ezért is keveredtem erre az oldalra.
Tud vki ebben segíteni?
Előre is nagyon köszönöm!
Üdv
Keira

Virgi: ez nagyon szuper, hogy férjed kezd megnyílni a téma előtt!!! Hajrá!
Tudom, mondani meg könnyű, hogy a család meg majd megemészti... biztos okoznak majd ezzel kapcsolatban kellemetlen perceket, de önzőnek kell lenni és csak a Ti érdekeiteket nézni!

Keira: sajnos én nem emlékszem ilyen doktornőre. :-(
Mondjuk, nem is nagyon hiszek benne, hogy bárki kapásból vagy csak egy rövid vizsgálatból meg tudná mondani a meddőség okát.

Szinya: ujjaim keresztben! ++++++++++++++++
Írj majd a kis eszkimóid állapotáról!

Palácska: kitartás Drága!
És nem off-olsz, tudod, hogy kiváncsiak vagyunk, aggódunk Érted és drukkolunk ezerrel! ++++++++++++

Pala mindig érdeklődéssel olvasom és várom én a fejleményeket.
Én sem szeretnélek megbántani, de azt kell mondanom, hogy én csodállak. Én biztosan nem tudnék már megbízni és együtt élni ezek után a férjemmel. Én úgy gondolom, hogy ő kihasznál téged és azért nem mond semmit. Tudja és érzi hogy te egy biztos háttér vagy, oda bármikor visszamehet, mert te visszavárod. Ő éli világát (ahogy tette 2 évig)! Szerintem borzasztó dolog hogy nem volt őszinte és belevágott így is veled a lombikba. Annál nincs borzalmasabb, hogy a babád elvesztetted, de kérlek téged legyél erős kicsit magadért, anyukádért. Kívánom hogy megtaláld a boldogságod megérdemled!