Lombik, inszemináció, meddőségi kezelések

Netti,

Kicsit beleolvastam az előző írásokba, és akkor látom, hogy ma mész vissza. írj minél hamarabb. Annyira drukkolok neked.
Én tegnap délutántól kicsit nehezen viselem ezt a várakozást, pedig rengeteget olvasok, meg teszek-veszek itthon. De hát ez van tudom, ez ezzel jár.
Várom a híreket, és remélem attól én is felvidulok.

Remény, sajnos jó hírt nem tudok hozni. Ez mos t megint ennyi volt, de még csütörtökön vissza kell mennem hogy lássuk visszacsökken-e a hcg szintem. Most rajtad a fórum szeme, hajrá!

Netti,

Nagyon sajnálom. Mit is mondhatnék... Ha majd lesz kedved írni, megírod, hogy mi volt? Nem látszott semmit az ultrahangon? Vagy nem is értem, minden annyira arra utalt, hogy sikerült. Van már terved arra, hogy hogyan tovább?
Csak azt tudom kívánni, hogy minél hamarabb elmúljon a fájdalmad.

Netti!

Annyira sajnálom, pedig már annyira bíztam benne, hogy sikerül. Millió puszi és ölelés.

Sziasztok!

Netti: sajnálom... Basszus, pedig olyan biztosnak tűnt! Török doki mit mondott?

Remény: drukkolok!

Netti,

Hogy vagy?

Virgi,

köszi, holnaphoz még egy hét.... Már elolvastam 3 könyvet a nagy várakozásban.

Köszi lányok, aranyosak vagytok. Egyenlőre nem értem rá magammal foglalkozni, szóval jól vagyok. Csütörtökön még megyek vissza, rákérdezek a dokira hogy van-e valami ötlete hogy mitől lehet már másodszor.

Netti,

Örülök, hogy jelentkeztél, és, hogy jól vagy. Kíváncsi vagyok, hogy megtudsz-e valamit holnap.

Én még várok... egyre nehezebb.

Írj, ha megtudsz valamit.

Sziasztok!

Netti: remélem, hogy kiderül minél előbb, hogy mi a probléma és orvosolni tudják!

Remény: nekem fel ne add a célegyenesben! Vegyél még könyveket! Drukkolok!

Virgi,

Kivettem még egy könyvet a könyvtárból, már annyira vártam, hogy kölcsönözhető legyen, szóval az olvasás meg lesz.
Viszont már nem bírtam tovább, és csináltam ma egy tesztet, tudom, hogy még csak a 11. nap, de elmúlt a mellfeszülésem, és ez annyira ismerős sajnos, és elvileg már meg is jöhetne. Hát eddig nem kecsegtető az eredmény, negatív lett, pedig annyira szuggeráltam a két csíkot. Hát folytatok mindent tovább, aztán vagy megjön, vagy kedden csinálok egy újabb tesztet.
Sokat vagyok egyedül itthon, a férjemnek ez a leghúzósabb időszaka a munkában, pedig most annyira jó lenne, ha többet lehetnénk együtt. De kell a pénz, mert sokat kivett belőlünk ez az év, szóval megpróbálom a jó oldalát nézni, és örülni annak, hogy van munkája.
Remélem legalább az örökbefogadással kapcsolatosan hamarosan hívnak a kerületi gyámhivataltól, ez az utolsó állomás, és ha karácsonyra már nem is, de az új év első napjaiban meg lesz a határozatunk. Ez egy kicsit megnyugtat, hogy ha várni is kell még "egy kicsit" ( ami min. 3 év), így vagy úgy, de végre én is anyuka lehetek.

Netti,

Mi volt a dokinál, mondott valami biztatót? Kigondoltad már a hogyan tovább-ot, vagy most már készülődsz a karácsonyra és megpróbálsz majd pihenni.
A főnököm pedig képzeld annyira diszkrét volt, hogy már elmondta bent, hogy én miért vagyok itthon, ráadásul pont annak a kolléganőmnek, akit utálok. Már írtam, hogy borzalmas a stílusa, lekezelően beszél mindenkiről, ő most éppen terhes, szóval baromira nincs kedvem vele a témáról társalogni, mert amit mondasz neki az kb. olyan, mintha a rádióba mondanád be.
Amúgy meg úgy döntöttem, hogy legalább már nem fognak találgatni bent,hogy mi van velem, minden csoda három napig tart, aztán úgy is jön valami újabb téma. Kicsit fáj, hogy olyanok is tudják a bajomat, akikben én nem bízom meg, és nem akartam megosztani velük a problémáimat. Így viszont soha többet nem fogok szorongani, hogy hogy oldjam meg a dokihoz járást, egyszerűen ha mennem kell, hát menni fogok mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.
Jelentkezz, ha van időd, hogy mi volt. Amúgy már visszamentél dolgozni? Ilyenkor nem faggatnak téged?

Sziasztok!

Remény: tudod Te is, hogy a 11. nap nagyon-nagyon korai, főleg eszkimóknál! Nyugodj meg és várj még legalább 4-5 napot azzal a teszttel, de még lehet, hogy az is korai! Nyugi!

Remény! Csináltál azóta tesztet?
Én jól vagyok, holnaptól dolgozom megint, de még csütörtökön is kell mennem Tapolcára mert még nem csökkent vissza teljesen a hcg szintem. Most lesz egy kis szünet, elvégeztetek 1-2 vizsgálatot és majd csak utána akarjuk folytatni.

Netti,

Még nem csináltam újabb tesztet, holnap lesz a napja, mert eredetileg is akkor kellene, csak már annyira kíváncsi voltam. Még reménykedem, hátha tényleg korán volt a péntek, meg még nem is jött meg, igaz lehet, hogy azért nem, mert utrogestant kell használnom. Fogalmam sincs, hogy ez számíthat-e, mert ez az első fagyibabás beültim, és így a saját ciklusomban egy pár nappal később kaptam vissza az embrikéket. Tudom, hogy 32 nap még tök normális lehet, de azért hátha még sem. Szóval holnap minden kiderül. Nekem nem maradt fagyibabám, úgyhogy ha kell, akkor majd elölről indul minden, de arra majd várnom kell.
Milyen vizsgálatokat csináltatsz? Örülök, hogy jól vagy. Mondott egyébként valamit a doki, hogy mi történhetett? De akkor ezek szerint elindult valami... Annyira sajnálom. Fura dolog ez a természet.

Sziasztok!

Remény: nagyon-nagyon drukkolok holnapra! Mindenképp írd ám meg reggel az eredményt mert már tényleg nagyon izgulok Érted!

Sziasztok,

Sajnos megint nem volt szerencsém, a teszt negatív lett ma is. Marad az ima, és a csodavárás.

Sziasztok!

Remény: fel ne add! Addig amíg nem jön meg van remény! Ne feledd eszkimó babákat kaptál vissza, több idő kell nekik! Én nagyon bízom abban, hogy csak erről van szó! Csinálj még 2 nap múlva is egy tesztet! Vérvételre esetleg nem tudsz menni?

Remény! Nagyon sajnálom. De tudod, fel a fejjel és menni tovább. Nekem nem mondott semmit a doki, csak vonogatta a vállát amikor rákérdeztem, szóval most magam próbálom kideríteni mit érdemes megcsináltatni.

Sziasztok!

Netti: azért ez furcsa, hogy nem mondtak Neked semmit, hiszen már kétszer történt ugyanaz! Van már valami infód hol érdemes vizsgálatokat kérned? Vagy egyáltalán milyen irányba indulj?

Remény: mi újság? Nem csináltál újabb tesztet? Vérvétel? Drukkolok még mindig!

Sziasztok,

Virgi,

Köszönöm a drukkolást, ha ezen múlott volna, akkor biztos a siker. De sajnos valami más a gond, hogy mi, azt nem tudom.
Nem csináltam újabb tesztet és nem is mentem vérvételre, mert éreztem, hogy felesleges, végül pénteken meg is jött.
Az a helyzet, hogy már olyan régóta figyelem a szervezetem, hogy végre mikor érzem majd, hogy egy kis pici élet növekszik a szívem alatt, hogy már annyira ismerem a jeleket, hogy milyen az, amikor megint nem sikerült, hogy tudtam, hogy most sem jártam szerencsével.
Próbálom feledni a bánatomat, most nem vagyok annyira magamba zuhanva kívülről nézve, de azért belül megint csak gyászolok.
Tudod mikor a főnököm megkérdezte, hogy minden rendben-e, és mondom, hogy hát nem, akkor azt mondja nekem, hogy NEM BAJ, menni kell mégegyszer. Hát nem valami nagy empátiáról tesz tanúbizonyságot, egy sajnálommal sem mennék sokkal többre, de valahogy legalább azt éreztem volna, hogy nem nézi le a bajomat. Aztán amikor bementem dolgozni, és kérdezi, hogy hogy vagyok, mondom, hogy nem túl jól, el kezd röhögni. Mondtam is neki, hogy szerintem ez nem olyan vicces, de még mindig nem nyög ki egy sajnálomot, hanem rám zúdítja az intéznivalókat. Nemhogy embernek nem éreztem magam, de nőként is olyan megalázottnak, hogy azt az érzést nem kívánom senkinek. Arról nem is beszélve, hogy megkértem kezelje bizalmasan az infókat, erre rögtön elmondja olyannak, akinek tényleg semmi köze hozzá, mert a munkánk sem függ össze, jóban meg aztán végképp nem vagyunk. Úgy érzem magam előtte, mintha meztelen lennék. Ja, és persze ő terhes, szóval fel van adva a lecke.
Tudom, hogy Te mindig azt mondod, hogy legyek kedves, beszélgessek vele, de most én ezt nem erőltetem magamra. Öt sikertelen próbálkozás után azt hiszem, hogy természetes a szomorúságom. Csinálom a dolgomat, bejárok dolgozni, megvettem a család számára az ajándékokat, de belül állandóan sírok. A mi ajándékunk ez a beültetés volt, mert ez megint saját zsebből ment, hát kár, hogy úgymond nem volt értelme. Örültem volna, ha legalább az örökbefogadási határozatot betehetem a fa alá, de már az sem lesz meg karácsonyig, mert a kerületi gyámtól még nem hívtak. Örülni fogok neki jövőre is, csak ha már saját babánk nem lett, jó lett volna, ha legalább ez meg van.


Netti.
Én is ezt tapasztalom, hogy a dokik nem igazán tudnak mit mondani. Illetve nekem azt mondják, hogy a korom miatt valószínű nem jó minőségűek a petesejtek, és azért nem ágyazódnak be. Hát ugye erre konkrét bizonyíték nincs, csak a korom.
Tudom, hogy menni kell tovább, de hidd el öt sikertelenség után ez nem olyan könnyű. Még soha nem maradtak meg az embriók, soha nem volt egyetlen egy pozitív tesztem sem. Nem mintha az nagyobb öröm lenne, ha úgy járnék, mint Te, mert a végeredményt tekintve ugyanaz történt velünk.
Tudod 1 1/2 évem van még, utána már nem csinálnak lombikot sem, szóval túl nagy reményeket táplálni azt hiszem nem érdemes. Hiába van még három alkalmunk, mert 3 lombikot saját zsebből fizettünk, nem biztos, hogy lesz időnk kihasználni. Arról nem is beszélve, hogy az érzelmi megpróbáltatásokon kívül anyagilag is rendesen megviselt minket ez a gyerek dolog. Ha csak önmagában a 3 lombik költségét, plusz a másik kettő gyógyszerköltségét nézem is egy kisebb vagyon, az orvosokra költött pénzről nem is beszélve.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nehéz úgy bízni, hogy az esélyeim sosem voltak jók, de még az a kis remény is folyamatosan halványul, és ezért arra is kell gondolnom, hogy hamarosan nincs tovább, és el kell fogadjam, hogy nem lesz saját babánk. Nehéz ezt a két érzést összeegyeztetni, úgy küzdeni, hogy közben arra is készülnöm kell, hogy ez így marad.

Te mit agyaltál ki, milyen vizsgálatokat akarsz elvégeztetni? Neked hány lombikod volt eddig? Szabolcs hanyadikra sikerült? Amúgy ez is milyen furcsa fintora az életnek, hogy egyszer már sikerült, akkor most miért nem? Vajon tudja-e valaki a válaszokat, hogy miért kell ennek így lennie???????

Remény! Tényleg nagyon sajnálom. Hidd el, ez még mindig jobb mint ha kezded beleélni magad aztán pofára esel. Nekem ugye volt mindkettő, így van összehasonlítási alapom. Szabolcs az 1. lombikra sikerült, azóta 3 sikertelen volt.
Az örökbe fogadás elindítása nagyon jó ötlet volt, annak a végén mindig ott a baba. Szóval mindenképpen édesanya leszel, vagy így vagy úgy. Több olyan örökbe fogadó családot tudok akiknél az örökbe fogadást követően spontán jött a baba és előtte meg nem sikerültek a lombikok.
Most csináltattam egy immunológiai panelt, ebbe kimondottan olyan vizsgálatok vannak amiket sikertelen IVF-eknél ajánlanak. 30.000 ft volt, szóval karácsony előtt jól esett kifizetni és kb. 3 hét az eredmény. Amíg ez nincs meg nem megyünk tovább, meg januárban amúgy is 4 hetet Szolnokon leszek tanfolyamon csak hétvégére jövök haza.

Sziasztok!

Remény: tényleg szívből sajnálom... Igaza van Nettinek, az örökbefogadás végén mindig Baba van! Nem saját? Akkor kié? A szomszédoké? Amikor majd haza viszitek az örökbefogadott Babát, az már a Tiétek lesz! Kukkants át a "szomszéd" topikba, öröm olvasni Róluk! A soraidat olvasva, bár befolyásolni nem akarlak és szerintem nem is tudnálak, de én a helyedbe hagynám most már az egész lombikot és az örökbefogadásra koncentrálnék. Szerintem már mindent megtettek és a továbbiak csak szenvedést okoznának megint. Persze ez csak az én véleményem tényleg, csak azt írtam amit én tennék! Nagyon drukkolok, hogy az álmaid valóra váljanak! Nagyon sok embert ismerek innen is és személyesen is, akiknek az örökbefogadott Baba hozta meg az életük értelmét és egy percig sem bánják, hogy nem vérszerinti!

Netti: Neked pedig azért drukkolok, hogy végre kiderüljön mi a baj!

Sziasztok!

Remény: tegnap lemaradt, a főnököd tényleg egy nagy paraszt, hagyd a fenébe! Vígasztaljon az, hogy már nem sokáig rontja ott a levegőt!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Kisbabákban gazdag 2012-es Egészséges, Boldog Új évet kívánok Mindenkinek!!!